Kilenc éve annak, hogy nyugdíjba mentem
Majd a szomszéd faluban nyugalomra leletem.
De mindig keresem a visszafelé utat,
Megszerettem, s nem felejtem soha Forráskutat.

Forráskút örökre az otthonom marad
Két generációt tanítottam ott 40 év alatt.
A negyven esztendő már szinte egy élet
A szívemben őrzök millió emléket.

A tavalyi évben éltem egy ötlettel,
Előhozakodtunk a Benkóczy-esttel
Most meg azt beszéltem Kovács Mónikával
Jövök a VIDÁM KORREPETÁLÁS-sal.

Gondolunk arra, hogy akárhányan összegyűlve,
A kisteremben szépen körbeülve,
Összehozzunk egy hangulatos estét.
(A nyomdafestéket is eltűrik a versek.)

Az alábbiakban egyet közre adok,
Majd tucatot ott is felolvasok.
Célunk: Aki eljön, legyen este vidám!
A szervezők nevében jó szórakozást kíván:
Kovács Mónika és Hunyadvári István

Meghívó
2013. május 24-én pénteken este fél 9 órakor a művelődési Házban

VIDÁM KORREPETÁLÁS

címmel felolvasó estet tartok – kedvenc és saját verseimből

 KIZÁRÓLAG FELNŐTTEKNEK!
Ajánlom tanítványaimnak, szüleiknek, akik ismernek engem és a stílusom. Természetesen szeretettel várok minden érdeklődőt!
Tisztelettel és üdvözlettel: Hunyadvári István



Hunyadvári István: Az albérlő

Az asszony fiatal volt, pontosan huszonöt
Férje ötvennel több, ő meg már hetvenöt.

Háziorvosánál a férj jelentkezett,
Felvázolta ezt a családi helyzetet.
- Nagyon vágyakozunk a gyerekáldásra,
Ezért kell nekünk a doktor úr tanácsa.

Ettől a kérdéstől az orvos lett nagy gondban,
Óvatosan válaszolt, megfontoltan:
- Nagy a korkülönbség. Mit mondhat az ember?
Azt tanácsolom, hogy albérlőt vegyen fel!

Ezek utána, pont egy esztendőre
Bekopogott az úr az orvosi rendelőbe.
- Újságolni jöttem doktor úr, hogy mi van
Két hónapja múlt, hogy született kisfiam.
Gyümölcsöző lett a doktor úr tanácsa,
Javaslatáért köszönet és hála.

Az orvos a gratulált, kívánt egészséget,
És üdvözölte a boldog feleséget.
A doktor látta, hogy az öregúr vidám,
S kezdett érdeklődni az albérlő iránt.

- Albérlője milyen? Alamuszi? Csendes?
- Nagyon szemrevaló, és már ő is terhes!